Évfordulón

 

Boldog vagyok,

           bár gyászolok,

gyászolok mély,

           fájdalmas, édes gyásszal;

eltemetésének

           évfordulóján

találkoztam

           a Mamával.

 

Ott álltam

           sírjánál csendben;

visszaidézve

           a temetésnapot,

elgondolkodtam

           sok mindenek felett,

már harminchat

           éve halott.

 

Már harminchat

           éve őrzi

drága, megfáradt

           testét e sírhalom,

s hogy mily’ nagy

           veszteség nekem halála;

azt csak zokogva

           dadogom.

       

Hogy mit is

           veszítettem el,

már midőn elhagytam

           áldott kezeit,

melyekkel ölelt,

           szeretett és védett,

érzem: látva

           sírhantjait.

 

Szint’, hogy látom

           koporsóját,

és hallom, ’mint mondják

           a búcsúztatót,

s amint a sír csendben

           magába vonja,

némán rebegek

           búcsúszót.

 

S hullott, hullott

           a hant reá;

vészharang kongását

           véltem hallani,

jajongást, mely

           a szívemet tépi szét,

és nem tudtam

           segíteni.

 

Majd csend lett

         ünnepélyesen,

elkészült Mamának

         új kis otthona;

ez’tán a hívása

           ide szól majd:

„Romi fiam,

           gyere haza!”

 

Aztán ment

           tovább az élet;

csendes fájdalommal

           éltünk nélküle,

de oly sokszor szaladt

           ajkunkra a szó:

milyen jó volna,

           ha élne.

 

Mamától csókkal

           búcsúztam,

drága, szép, fehér arcát

           csókolva meg; szeretetének

           drága szép emlékét

az Isten áldja-

           áldja meg.

 

 

 

(:1998. január 31.:)

 

Oldal: Évfordulón
"...hű szívvel szeressél" - © 2008 - 2024 - szalaiversek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat