Szent Flórián ünnepére

 

 

Gyermekkorom óta

              ismerlek, becsüllek

– falunknak szép szobrát – ,

              szeretve tisztellek.

 

Járjak bár naponta

              valahányszor arra,

mindig feltekintek

              arra az oszlopra,

 

amelyen Te állsz,

              s őrködöl felettünk,

s hogyha szükség riaszt,

              ott teremj mellettünk;

 

úrrá, hogy ne legyen

              ártó láng mirajtunk,

s így nyugton élhessünk,

              nyugodtan alhassunk.

 

Ha néha esett is

              kisebb fellángolás;

Te ott voltál velünk,

              s öröm volt az oltás. 

 

A félelmes lángok

              mind megszelídültek,

izzó zsarátnokok

              szépen mind kihűltek.

 

Álomba szenderült

              az akármilyen tűz,

dézsád a lángokból

              úgy bizony, hogy gúnyt űz.

 

Ha abból a vized

              a lángokra fröccsent,

úgy tűntek azok el,

              mint ’kit gyermek elcsent.

 

Mai katonáid

              hű’n őrködnek veled,

általuk is tisztelt

              és becsült a neved.

 

Te vagy védőszentjük,

              s illőn ünnepelnek,

hozzád fohászkodnak,

              hogyha útra kelnek.

 

Hogyha útra kelnek

              nagy elszánakozva,

megfékezni a vészt

              „alig kárt” okozva;

 

s neked mond’nak hálát

              oly őszinte szívvel:

’mely dicséreteddel

              szint’ egyaránt ér fel.

 

Segítsd katonáid’

              bátorsággal tettre,

s ha az „ellen támad”

              tőle nem rettenve,

 

ne emésszék lángok

              senkinek a házát;

segítsd védelmezni

              vagyonát s portáját.

 

Tudjuk, nem csak tűzvész,

              ami ellen védesz,

s ha mégis reánk tör,

              menteni segítesz;

 

bátor segítséged

              az árvizek ellen

szint’ olyan hathatós

              úgy nyáron, mint télen.

 

Ott lebeg a lelked

              ártó vizek felett,

s ott küzdesz, ott fáradsz

              a hős védők mellett.

 

Maradj hát mivelünk,

              kedves védőszentünk,

s mi mindig tisztelünk

              és mindig szeretünk.

 

S ha nem is jutunk el

              kedves kegyhelyedre,

szép szeretetünket

              zárjad a szívedbe;

 

és jussunk eszedbe,

              ha tűz nem is lángol,

amiként minekünk

              az Ennsnek hídjáról:

 

a szomorú sorsod

              nyilall a szívünkben,

hogy maradtál bátran   

              keresztény hitedben;

 

Aquilinus bíró

              hogy megbotoztatott,

majd olyan kegyetlen

              ítéletet hozott,

 

hogy kővel nyakadon

              vessenek folyóba,

s nem akadt bajtársad,

              aki végrehajtja,

 

ám akadt katona,

              ’ki téged nem ismert,

elkövette, amit

              a bírád kitervelt.

 

El is nyerte érte

              tettének jutalmát,

elvesztette rögvest

              a szeme világát.

 

Hajdan odajártunk

              szép proseccióval,

hol a szobrod állott:

              énekkel s imával;

 

nem is sújtott minket

              nagy tüzeknek vésze,

oltalmad alatt volt

              falunknak egésze.

 

Légy, ó Szent Flórián

              védelmünk továbbra,

s ’hálával tekintünk

              emléked szobrára.

 

 

(2003. május 4.)

 

 

 

Oldal: Szent Flórián ünnepére
"...hű szívvel szeressél" - © 2008 - 2024 - szalaiversek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat