A fecskék már messze járnak….

 

 

A fecskék már messze járnak:

végére értünk a nyárnak,

sok örömnek, boldogságnak;

záporoz könnye a tájnak.

 

Hányszor ’mentek észrevétlen:

mért fáj értük most a szívem?

borús szemmel miért néztem,

amint búcsút vettek tőlem?

 

Követtem búcsúröptüket:

szinte csókolgattak mindent,

’fákat és épületeket;

az árván maradt fészkeket.

 

Így szálldostak fönt és alant:

szántam a sok boldogtalant,

búcsúzkodó vigasztalant;

két hazával is hontalant.

 

Szomorúan elköszöntek:

s messze-messze útra keltek,

a magasba felröppentek;

szárnyaikkal integettek.

 

Már nem látom, bárha nézem:

istenhozzád, kedves népem,

emléketek itt él vélem;

bármily’ fagyos hideg télen.

 

Legyen szerencsés utatok:

felőletek hírt sem hallok,

ha még élek, arra várok,

hogy nekünk új tavaszt hoztok.

 

Hozzatok hát majd szép tavaszt:

mely sok-sok virágot fakaszt,

s örömöt, mely könnyet apaszt;

szomorúknak boldog vigaszt.

 

Ne maradjatok sokáig:

bár hosszú az út odáig,

„rövidebb” lesz majd hazáig;

s gyertek haza mind egy szárnyig.

 

Úgy kémleljük majd az eget:

mint most, mikor elmentetek,

s ha ejtünk egynéhány könnyet;

szívünkből lesz az köszöntet.

 

Hogy itt lesztek ismét, újra:

fecskehangos lesz a porta,

sebes szárnyakkal cikázva;

felhők között bújócskázva.

 

Szeretünk majd benneteket,

éljetek boldog életet;

ezzel búcsúzom tőletek:

az Isten legyen veletek.

 

Legyen veletek az Isten,

és bennünket is éltessen,

hogy ’tavaszon megérhessem:

visszatér kis vándor népem.

 

 

                                     (:2001. szeptember 24.:)

 

 

 

Oldal: A fecskék már messze járnak...
"...hű szívvel szeressél" - © 2008 - 2024 - szalaiversek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat