Ne sajnáld ! . . .
Ne sajnáld kis társam,
hogy elmúlt a szép nyár!
– tudom, hogy fejedben
száz szép emléke jár –;
visszatér jövőre:
biztosan megtalál,
rád most az iskola,
sok szép élménye vár.
Várnak szeretettel:
tanítók s tanárok,
vár a jó iskola,
s várnak a barátok;
nézd, a kis elsősök!
ők milyen boldogok,
nem rég’ volt ám, mikor
ott még ti álltatok.
A ballagók helyén
új arcokat látni,
ez az élet rendje:
előbbre kell állni;
a tavaly volt elsős
most már másodikas,
kissé csodálkozik,
’ki már hatodikas.
’ Kik nemrég ballagtak,
most már messze járnak,
tanulói lesznek
más, új iskolának;
gondolatban biztos’
ők is most itt állnak,
a búcsú sebei
bizony soká fájnak.
Ne sajnáld kis társam,
hogy ’búcsúzott a nyár!
– maradjon szívedben
oly sok emléke bár –,
őrizzed, dédelgesd;
elfelejteni kár!
várnak szeretettel:
tanító és tanár.
(:2000:)