...................

S tavasszal ha

visszatértél,

szebb vár téged

mindeneknél:

vár a régi,

öreg porta

ott, ’hol volt, vagy

a szomszédba’.

 

Harmadikba?

Negyedikbe?

Vissza! Vissza,

ifjú fecske!

hova mennél

olyan messze!

 

Ha szeret a

kismenyecske,

megérti, mi

gyúl szívedbe’:

csak ne messze!

csak ne messze!

 

Legyen aki

eltemesse –

édes szülét,

ha egy este –

elindul a

hosszú útra,

felhőn túli

boldog honba.

 

Hol szülei

őt is várják,

mint – hiába –

ti kis árvák,

majd ha annyi

boldog nyárra

eljön őszi

örök álma.

 

Addig is ’ki

vigasztalja,

– csak elfáradt

drága szárnya –

majd megpihen;

szárnyal újra,

tündöklő ten-

geren túlra.

 

S aztán haza

víg tavasszal,

régi fészek

friss tapasszal:

– nyugtot ád majd,

s új testvérkék

várják a fi-

nom legyecskét.

 

Be szép volna,

de jó lenne –

bár szeretnéd

ifjú fecske,

– csak vigyázz, hogy

el ne késsél –:

mindig hű szív-

vel szeressél!

 

Mama elszáll,

vissza nem jő,

nézd, az ég mily

csodás kéklő:

más tengerek

kékje fénylik,

fáradt szárnyak

is elérik.

 

Öreg szárnya

búcsútolla

könnyével hull

felhőporba;

drága tollak,

áldott könnyek –

szívem vérzik

– ha hinnétek.

 

Közeledve

ifjúhodnak,

szivárványon 

átsuhannak

túlvilági

boldogságba,

örök békes-

ség honába.

 

Még ne gondolj

ezzel mégse!

víg, készülő

kicsi fecske; 

erősödjön

csak a szárnyad:

kövesd anyád,

s jó atyádat!

 

Hallgass intő,

szép szavukra,

szálljál egyre

magasabbra,

de ne távo-

lodj el tőlük!

ők a távol-

léted félik.

 

Oly sok még a

jótanácsuk,

erős még és

sebes szárnyuk –

szívükben csak

te vagy nékik –

bajod esne,

túl nem élik.

 

Aztán majd ha

elindultok,

s egyre inkább

távolodtok,

majd megtudod,

majd megérted –

mit jelente-

nek ők néked.

 

Elég csak egy

pillantásuk –

szerető si-

mogatásuk,

máris új e-

rővel szárnyalsz –

le nem maradsz,

el nem fáradsz.

 

Velük nem ri-

aszt a tenger,

gyilkos vihar

téged nem ver;

védő szárnyaik

feletted –

életüket

adnák érted.

 

Hát csak így, így

kicsi fecske;

s forduljon bár

ősz a télbe –

tél tavaszba,

tavasz nyárba:

emlékezz a

jó tanácsra!

 

Szívem édes

madárkája,

utadat az

Isten áldja.

 

 

               (:1981. szeptember 3.:)

 

Oldal: A szívemben szeptember tájt.... 2. r.
"...hű szívvel szeressél" - © 2008 - 2024 - szalaiversek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat