Rendhagyó vallomás
Szeretjük egymást:
mily különös,
megannyi szépséges
álmunk közös;
s ha netán majd egyszer
önfeledt percben
– szép’ kéz a kézben –,
szavunk szülői
összetalálkozának:
boldogan álmodjuk egymást,
s arcunkon ragyog a
csodálat;
néma marad ajkunk,
úgy fájna a szó:
bocsánat!
(2003. április 11.)