Búcsú a tanítónktól
(:Egy búcsúzó osztály gondolatai:)
Majdan ha az életem
szép rózsáit elosztom
közöttük: ’kiket szerettem;
a legszebb bimbók
egyikét küldöm el,
hogy e napokon
köszöntse helyettem.
Sokkal többször köszöntse,
mint amennyi évben volt
jó tanítónk és nevelőnk;
mert ami közben
így felcseperedtünk,
nagy szeretettel
ő fogta a kezünk.
Mostan, mikor elválnak
boldogan járt útjaink:
mindent szépen megköszönünk,
s bár ezután is
ismerősök leszünk;
nagyon-nagyon fog
hiányozni nekünk.
Bizonyára ha néha
valahol találkozunk,
a szép napokra, órákra,
s emlékeinkre
szívesen gondolunk;
s mi szeretettel
a vállára borulunk.
Legyen majd a szerencse
mindig jó barátja;
Kedves Kati Néni!
Az Isten megáldja.
(:1998. május 31.:)