„Ha csepeg a Vince…”

A régi vétek

 

Szomszédunkban lakott a Vince Bátyám:

szelíd, jóságos, halk szavú ember;

napján nevének érte száll ma imám,

mert csúnyául megbántottuk egyszer.

 

Már ott volt zsebében a behívója:

hogy vonuljon katonának szépen;

úgy fájt érte gyermeki szívünk tája:

mért neki kell bevonulni éppen?

 

„Sírva-vigadva” mire vetemedtünk?

bosszantani kezdtük rút cudarul;

s ő szenvedte, míg tudta, türelemmel:

egyszerre csak ránk rontott oly vadul,

 

hogy futottunk bizony, amerre láttunk,

mégis kívántuk: bár utolérjen;

sok idő telt el, amikor megálltunk,

s jogosnak éreztük, hogy megverjen.

 

Nem mintha nem bírta volna szusszal,

megállt: hogy verés azér’ ne légyen:

hiszen holnap reggel elmegy a busszal;

s gyermekarcunkon égett a szégyen.

 

Elmúltak a szépséges gyermekévek:

Vince Bátyám már réges-rég halott,

a rosszcsont gyerekek is már mind vének,

s nem egy közülük is eltávozott.

 

S mégis, ma is úgy megdobban a szívem,

ha e szép napon az eszembe jut:

gyakran írt felőlünk is levelében;

s érdeklődött: mi’ csinálunk, hogy vagyunk.

 

Kedves Vince Bátyám! Most megkövetem szépen:

bocsássa meg! S higgye el, mi szerettük nagyon;

nézze! Nézze, mint csillan könnyem szemeimben

a régi vétekér’!

               Ugye megbocsájt?

                                            Tudom.

 

 

 

                                                          (:2002. január 22.:)

 

 

Oldal: "Ha csepeg a Vince..." A régi vétek
"...hű szívvel szeressél" - © 2008 - 2024 - szalaiversek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat