Hazakészülőben

 

 

Szeretek a temetőnkbe járni,

utolsó utam is majd oda vezet;

s bár régóta vagyok távol tőlük,

szeretnek engem ott az emberek.

 

Nem kell nekem senkit bemutatni,

 mindenki ismer, s mindenkit ismerek;

bátyáim, nénéim az idősek,

jó barátom volt ott minden gyerek.

 

Tudom, hol laktak, s laknak, ’kik élnek,

s tudom sírját, ’kit Isten elhívott;

oly szép emlék nekem, ahogy éltek,

s imádkozom érte, aki halott.

 

Óh! Ha ott maradtam volna én is

dolgozni, s élni szép szülőföldemen;

örülni, sírni, szenvedni, ha kell;

nem bolyongva távol’ vidékeken.

 

Láthattam volna boldog’ naponta

testvért, szülőt, s kivel falum volt sorom:

rokont, ismerőst és jóbarátot;

kikkel együtt domborul majd sírom.

 

Szemtől láttam, s érezhettem volna:

életünk folytán az idő hogy telik;

s míg értünk aggódva hordja terhét,

drága szülém hogy megöregedik.

 

És hogy drága akkor tudtam volna,

múló korral ugyan, de fiatalon;

nem oly későn érett bölcsességgel,

s ezt míg élek, fájlalni fogom.

 

Szeretek a temetőnkbe járni,

s majd ha utolsó utam oda vezet:

sírom virágaira pillantva

meg-megemlítenek az emberek.

 

 

 

                          (:1991. május:)

 

 

Oldal: Hazakészülőben
"...hű szívvel szeressél" - © 2008 - 2024 - szalaiversek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat