Születésnapomon
Uram!
én csak hetvenet kértem:
s Te
már hetvenegyet adtál,
hányszor elhagytalak:
s Te
kegyelmeddel velem maradtál.
Uram!
oly’ sokszor voltam boldog:
s Te
akartad, hogy az legyek,
hányszor tagadtalak:
s Te
tudtad, hogy mégis feléd megyek.
Uram!
soh’sem voltam beteg:
s Te
akartad, hogy ép legyek,
hányszor feledtelek:
s Te
tudtad, nemegyszer felleltelek.
Uram!
kaptam, ’hogy nem is kértem:
s Te
tudtad, hogy mire vágyom,
hányszor szégyell’telek:
s Te
tudtad, mégis utadat járom.
Uram!
sokan szerettek engem:
s Te
tudtad, szerettem én is,
hányszor gyaláztalak:
s Te
tudtad, arcodat rejtettem mégis.
Uram!
új időt mérsz ki nékem:
s Te
tudtad, hogy ezt megérem,
hányszor kerestelek:
s Te
tudtad, kezedet majd elérem.
Uram!
szent béke van szívemben:
s Te
tudtad, hogy megköszönöm,
hányszor imádtalak:
s Te
tudtad, mily nagy volt az örömöm.
Uram!
mi dolgom még a földön?
s Te
tudtad, ezt majd megkérdem,
hányszor hittem neked:
s Te
mondtad: „hinnem kell és nem érdem.”
Uram!
neked mindent köszönök:
s Te
tudtad: bűneim nagyok,
mégis szerettelek:
s Te
tudtad: mégis a tied vagyok.
(:2001. július 28-29.:)