Az Úr napján
(:Vasárnap:)
Örvendjetek az Úrban szüntelen!
Újra csak azt mondom:
Örvendjetek. Fil 4,4
Amilyen a vasárnapod:
olyan lesz a halálnapod.
Magyar közmondás
„Az ég gyönyörűen kék volt,
a nap tündöklőn ragyogott;
ballagott néhány felhőfolt
s a céhmester harangozott.”
Ünnepi szent áhítattal
hallgatjuk a harang hangját:
embert hív, Istent magasztal;
hirdeti az öröm napját.
Szép szavával hív Istenhez:
keressük fel a templomát;
szól a harang minden szívhez:
szenteljük meg az Úr napját.
Hallgassuk meg: mint szól hozzánk
ez ünnepnap szent igéje,
s hogy szálljon áldása reánk:
menjünk el a szentmisére.
Szent éneket zenge ajkunk,
s könyörögve száll fel imánk;
néked térdet, fejet hajtunk
teremtő jó Édesatyánk.
Hogy térjünk meg, kéri tőlünk:
a mennynek országa közel,
és az Örömhírnek higgyünk,
s lelkünk boldog békére lel.
És higgyünk, Jézus Krisztusban:
Ő Isten egyszülött Fia,
s nem hagy minket a halálban:
élünk, mint Ő feltámada.
Járjuk vele az utunkat,
amíg e földön lakozunk,
s bizton érezzük magunkat,
ha szent szavára hallgatunk.
Öröm járja át a lelkünk,
ma minden gondunk elpihent,
Istenhez emeltük szívünk,
s Krisztus közöttünk megjelent.
Így emlékszünk – hálát adva –
ama húsvét szent napjáról,
Krisztus Urunk haláláról,
s dicső feltámadásáról.
Az Úr napi szentmisében
megújul e nagy áldozat,
s a szívünkben és lelkünkben
elmélyül a parancsolat:
melyet Jézus hagyott nékünk
azon áldott szent éjszakán,
s emlékez’tére cselekszünk
boldog ünneplésünk során.
Mért oly boldog ma a szívünk,
mért jobbak ma az emberek?
szép ünneplőt miért öltünk,
szívünk jobban ma mért szeret?
Miért meghittebb a család,
mért ízlik jobban az ebéd?
mért nyílik szebben a virág,
mért, hogy haragod feledéd?
Mért zeng ma szebben az ének,
mért hálaadóbb az ima?
miért is szebbek a fények,
mik beszöknek a templomba?
Mért maradnánk szívesebben,
hogy a szentmise véget ér?
mért köszönünk oly csendesen,
hálákat adva mindenér’?
Örömünknek boldog oka
a szívünkbe be van írva:
mert bizony fájt a Golgota,
de Krisztusunk feltámada.
Szívünk s napunk ezért boldog,
mert ma erre emlékezünk,
s ez a nap az öröm napja,
mert Isten együtt van velünk.
Méltán, hogy nagy az örömünk
s boldog Isten nagy családja;
így az Úrnak minden napja:
a Húsvétnak boldogsága.
Szívmelengve ezért várjuk
újra, s újra, hogy jöjjön el,
s ha a harangszót meghalljuk:
mintha az angyal énekel.
Örök életünk reménye
Istenünknek legyen hála
a lelkünknek szent a békéje
alleluja, alleluja.
(:2001. szeptember 24.:)