"...hű szívvel szeressél"

Szalai Román versei

 

Hólyagos cseresznyefánk 

 

 

Amíg csak

                       hoztál virágot,

s érleltél

                       mézédes bubát:

hűséggel

                       követted útján

éltemet

                       számtalan éven át.

 

Ó, hányszor

                       felvidult arcom:

távolról

                       ha megláttalak;

patyolat

                       virágaidnak

oltára,

                       mint csodáltalak.

 

Velem telt

                       szép ifjúságod,

s múlott el

                       dús lombkoronád,

ahonnan

                       tündér jósággal

kincseid

                       ajándékozád.

 

Tavaszon

                       mindig úgy vártunk:

éledsz -e,

                       lesz –e leveled?

Hozol -e

                       majd szép virágot,

s lesz -e még

                       gyümölcsöd neked?

 

Díszítve

                       lesznek ágaid,

mint máskor

                       piros csodával?

S mehetünk -

                       e majdan hozzád,

mehetünk -

                       e a mamával?

 

Te tudtad:

                       szegények voltunk.

Egyetlen

                       kincsünk te voltál,

szép tavaszt,

                       s boldog nyárelőt

minekünk

                       egyedül hoztál.

 

S mi voltunk

                       hű szeretőid.

Mi ketten:

                       én és a mama,

Páli-hegy

                       szőlőnknek dombján

voltál a

                       boldogság maga.

 

Én örök

                       vendéged voltam.

Rajongva

                       hódoltam néked:

nagy, nagy volt

                       a boldogságom,

ha véled

                       lehettem, véled.

 

Ágaid

                       még fel nem értem:

felemelt hát

                       a szegény mama,

fenn aztán

                       már otthon voltam;

boldogan

                       érkeztem haza.

 

Ismertem

                       ág utaidat,

és tudtam,

                       hogy vigyázol rám:

éltem is

                       ott fenn oly bátran,

mint madár,

                       ha felhőkben jár.

 

Hintáztam,

                       s ágaid tűrték:

hajlongtak,

                       játszottak velem;

tudták, hogy

                       szeretlek téged,

s örömet

                       szereztek nekem.

 

Páholyod

                       el- elfoglalám:

 

– a szőlőnk

                       hangversenyterem –

a legszebb

                       hangokat hallám:

a mamám

                       énekelt nekem.

 

Mamámnak

             szép volt a hangja:

mint oly halk,

             lágy orgonaszó,

avagy mint

             ó Stradivari,

amelyen

             dal zokogható.

 

Volt oka

             búsan, hogy sírjon:

én voltam

             egyedül neki,

ifjonta

             boldogult párja,

s élete

             azóta özvegyi.

 

Elmentek,

             s elmúltak az évek,

szeretteink is

             velük menének;

holt szőlőben

             árván sír az ének:

mikor az éjek

             el- eljövének.

 

Szívemben is

             fájdalmasan zeng még,

térdeimen bár,

             de egyszer visszamennék:

mamám előtt

             térdre borulnék,

a cseresznyefánál

             hangosan zokognék.

 

 

Cseresznyefánk!

                                     Mamám!

Ó,

                                     drága emlék.

 


 

               (2003. május 18.)

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 11
Tegnapi: 35
Heti: 71
Havi: 775
Össz.: 68 167

Látogatottság növelés
Oldal: Hólyagos cseresznyefánk
"...hű szívvel szeressél" - © 2008 - 2024 - szalaiversek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »