Kút mellett száradt virágok

 

Bólintgat sok szép színes virága,

      mosolyogva bólintgat felénk;

szép virágok „irigyelt világa”,

      a kútkörnyék tárul ím elénk.

 

A kút mélyén élet vize csillan:

      fényesen, ’nem fösvény-fukarul,

néha-néha magában megcsobban;

      ’ha volna ’mit használna karul.

 

Bizony-bizony szeretve öntözné,

      közelén a sok-sok szép csodát:

s nem válna vize naponta könnyé;

       ’küldje el a hajnal harmatát!

 

s mentse meg, nehogy elérje őket

      már ifjonta a száraz halál;

néha eső sirassa a tőket!

      szánakozóra úgysem talál.

 

Gyakorta is irigy szemmel nézzük:

       „ó! mi jó ott a kútnak ölén!”

így gondolva, észre nem is vesszük;

       halál van a virágok tövén.

 

„Szép virágok”: szülő, mama, gyermek,

      férj, feleség – az egész család –

csodázata „kutunk környékének”, 

     ’eső sem hiányzik, gondolnád!

 

Kényeztetünk idegen „virágot”,

      s száradozik árván a saját:

mert „vizet” néha, s cseppekben látott;

      bár „kutunk” mindig bőséggel ád.

 

A kút a virágokat siratta!

      mi vajon kit? s miért siratnánk?!

ó, mily ’ bűnös áltatni magunkat:

      „kút mellett nem szárad el virág."

 

 

                                     (:2001. augusztus 9.:)

 

 

Oldal: Kút mellett száradt virágok
"...hű szívvel szeressél" - © 2008 - 2024 - szalaiversek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat