Üdvözlégy Mária…

 

Mária – Názáret egyszerű leánya –,

nem tudta, ’vele van az Úr és áldása.

Mikor az angyal ezt neki hírüladá,

alázatos szívvel, boldogan fogadá.

 

Hordozta titokban ’Szentlélek árnyékát,

méhében a magasságbelinek Fiát.

A szépséges titkot őriznie kellett:

a Szentlélek által édesanyjává lett.

 

József – a jegyese – mindezt még nem tudta,

s hogy mi is történik, azt csak gondolgatta;

búsongott magában, s mert elszomoroda,

álmában az angyal emígyen szólala:

 

„Ó, József! Légy bizalommal Máriához!

Hűséges ő hozzád, és az ég urához.

Amit szíve alatt hordoz magasztosan:

benne a világnak áldott szent üdve van.”

 

Egybe is kelének szent békében s hitben;

boldogok valának, látta ember, Isten.

József szent örömmel végezte munkáját,

érezte is rajta az Isten áldását.

 

És minthogy az angyal őt tájékoztatta,

Mária rokonát is meglátogatta.

Erzsébet méhében felujjong a magzat;

Mária szól: „Lelkem, magasztald az Urat …”

 

Augusztus császár abban az időben,

népszámlálást írt ki a rendeletében.

Hogy számlálnák össze a földkerekséget:

saját városában minden nemzetséget.

 

József is elindult tehát Máriával,

vitte őt szép’ féltve; kicsi szamarával.

S mivel a rendelet ekképpen szólt vala,

mentek ezért ők is Dávid városába.

 

Ama júdeai kicsiny Betlehembe,

magát Máriával hogy feljegyeztesse.

Bizony odaérve szállást nem találtak;

egy elhagyott régi istállóba szálltak.

 

Itt történt éjszaka a gyönyörű csoda,

Király érkezett a rongyos istállóba.

Mária megszülte elsőszülött fiát,

s pólyába takarta a világ Királyát.

 

Jászolba fektette édes kis magzatját;

itt álmodta kincse földi első álmát.

Ő, aki a trónok trónjának az Ura,

nem is vágyott ennél magasztosabb trónra.

 

Csak édesanyjának hulldogál a könnye,

fáj is nagyon néki a szerető szíve;

úgy szégyelli szegény, hogy kicsi fiának

örülnie kell csak szénának, szalmának.

 

Hogy az melengesse gyenge kicsi testét,

felfogva a barmok párás leheletjét.

„Ó, kicsi gyermekem, ó én szép szülöttem;

szomorú talán még az ég is felettem.

 

Nem így gondoltam én fogadni jöttödet,

hiszen imádással szeretlek tégedet.

Édes kis Jézuskám, én kicsi szerelmem:

bár rejthetnélek el a forró szívemben.

 

Oda rejtenélek e rideg világból,

s nem fájna a szívem, hogy dideregsz, fázol.

De mást nem tehetek: őrizem álmodat,

és atyáddal együtt óvjuk a jászladat.”

 

De minő fényesség? És mi ez a lárma?

Pásztorok, s királyok jönnek imádásra.

Ezeknek angyalok, azoknak egy csillag

hozták az örömhírt, s József csendben ballag.

 

Ballag a jászolhoz: a Kisdedet hozza,

Mária az arcát szépen kitakarja;

látni pásztoroknak, s a három királynak,

hadd vigyék el a hírt az egész világnak.

 

Megváltó született, ’világ megváltója:

az isteni gyermek nyugszik a jászolba’.

Dicsőség Istennek fenn a magas mennyben,

békesség embernek az áldott szívekben.

 

„Úgy szerette Isten a bűnös világot,

Szent Fiát küldte el, hogy hozzon váltságot.

Hogy aki hisz benne: senki el ne vesszen,

hanem feltámassza, hogy örökké éljen.”

 

Köszönjük Istenünk egyszülött Fiadat,

és az édesanyját: szűz, szép leányodat.

Ajkunkról nem szűnik néki örök hála,

s a  legszentebb ima: „Üdvözlégy Mária…”

 

 

                           (:1998. szeptember 5-én:)

 

Oldal: Üdvözlégy Mária...
"...hű szívvel szeressél" - © 2008 - 2024 - szalaiversek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat