Szalai Román

(Becsehely (Zala megye), 1930. július 29.)

Dedikáció

Minden sorom abból a ma is elevenen élő, boldogító és fájdalmas szülőhelyi gyermek- és ifjúkori emlékezetből fogant, amely számomra – életem nagy áldásaként – megadatott. Szép szülőhelyem, szegény s szerény, de rajongásig szerető és fáradhatatlanul dolgos szüleim, a fajtám, kivel egy helyen, s alig kivétellel azonos soron éltünk. Sorsunk viselésében vigaszhelyünk a szép templom, mégis vidámsággal az iskola, s bontakozó ifjúságunk: első szerelmeink, és az elhívottak örök nyugvóhelye, a mamával oly gyakorta látogatott nyárfás-fenyős temető.

Néhány sorom boldogságaim és fájdalmaim mellett nem rejti elkövetett bűneimet, hálátlanságaimat sem, amelyekre magamnak sohasem adok feloldozást. Drága emlékeim szerető féltéssel őrzése soraimmal is, s a mélységes hála érzése lesz örök penitenciám.

                  Letenye, 2003.

 

Oldal: Dedikáció
"...hű szívvel szeressél" - © 2008 - 2025 - szalaiversek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat