Szép iskolánk, Isten hozzád!

 

Megvívtuk a harcot,

vége a csatának:

búcsút mondunk végleg

a szép iskolánknak.

 

Úgy jöttünk elsőbe,

mint apróka gyermek,

el-elpityeredtünk

édesanyánk mellett.

 

Ám a tanár néni

és a tanár bácsi

sok-sok szeretettel

kezdett tanítani.

 

Szint’ hogy édesanyánk

s apánk állt mellettünk,

bizonyára sokszor

izgult is helyettünk.

 

Hát így; így kezdődött,

’mitől most búcsúzunk,

s majd’ hogy felnőtt fejjel

folytathatjuk utunk.

 

Mielőtt is erre

a nagy útra lépnénk:

itt most szépen mindent-

mindent megköszönnénk.

 

Köszönjük a sok-sok

szerető aggódást;

tanítást, nevelést,

velünk foglalkozást.

 

Köszönjük a szép szót,

’nem szűnő buzdítást,

’melyért bizony sokszor

nem adtunk viszonzást.

 

Nem mindig örültünk

a segítő kéznek,

hogyha néhanapján

a körmünkre néztek.

 

Bizony sokszor-sokszor

nagyon rászolgáltunk,

képletesen szólva:

ha féllábon álltunk.

 

Ezért van itt helyén

a hálás köszönet,

mert most öröm nézni

e felnőtt sereget.

 

Hogy kiteljesedtek

erőben, s tudásban,

őszinte barátra

leltek itt egymásban.

 

Otthonról indultunk,

itt hazaérkeztünk;

téged jó iskolánk

soha nem felejtünk.

 

Most nehéz a búcsú,

szinte hogy gyorsan jött;

hej, hogy elszállt nyolc év

gyermekfejünk fölött.

 

Itt a nagy szabadság,

mit annyira várunk:

s majd meg azt álmodjuk,

iskolánkba járunk.

 

De ha majd utolszor

a kapun kilépünk:

fejünket meghajtjuk,

meghajtjuk majd mélyen,

s felszárad a könnyünk

a búcsúzó szélben.

 

Gondolj ránk iskolánk

szép csillagos éjben!

 

                       (:1998. december 10.:)

 

Oldal: Szép iskolánk, Isten hozzád!
"...hű szívvel szeressél" - © 2008 - 2024 - szalaiversek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat