kulcsolódik kezünk hál’adó imára,
hogy a jó Isten még sokáig éltessen;
hallgassa meg imád, és mindig szeressen.
Hetven év’ ezelőtt születtél minekünk:
neked köszönhetjük, hogy vagyunk, hogy élünk;
boldogok vagyunk, mert te vagy az anyukánk,
„a mi nagymamánk- és a mi dédnagymamánk.”
Első lépteinktől te fogtad kezünket:
minden szépre-jóra tanítottál minket,
fájlaljuk, hogy korán rosszra fordult sorsod,
s gondjaid sok éve csak egyedül hordod.
Bizony ezzel sokkal nagyobb lett a terhed,
hogy gyermekeidet kétszerte szeressed,
s te szegénykénk mégis bíztál s reménykedtél;
Istennél imáddal meghallgatást nyertél.
Hetven évesen most boldogan köszöntünk,
hála az Istennek, hogy itt vagy közöttünk:
szeretünk, mert élted’ miérettünk adtad;
Istent is oly’ buzgón érettünk imádtad.
Áldja Isten! értünk dobogó szívedet,
óvja minden lépted, s egész életedet;
fizessen meg mindent, amit értünk tettél,
szépen arra kérünk!
sokáig szeressél!
(:2001. július 14.:)