Krisztus-kereszt a temetőnkben

 

 

Szint’ hogy most tipegek,

s mamám kezem fogja;

mosolyog is reám,

az áldott Szűzanya.

 

Neki is volt ilyen

kicsi Jézuskája;

s elvezette ő is

az Isten házába.

 

Ó! Milyen régen volt,

amikor kisdeden

láttam én meg Krisztust,

ott fenn a kereszten.

 

Aztán meg Máriát:

Jézus édesanyját,

emlékük vélem volt

egész életen át.

 

A mamám már régen

nyugszik a közelben:

a szülőfalunknak

szép temetőjében.

 

Krisztus néha-néha

rápillant sírjára;

merthogy szembeesik

a szent keresztfája.

 

Vallomást teszek most

temetőnk keresztje:

nekem drága emlék

voltál és maradsz te.

 

Halálom óráján

tudom, fel fogsz tűnni;

s ha porba térek is,

fel fogsz majd ismerni.

 

Hogy én voltam:  az, az

apró kicsi gyermek,

akit a mamája

bemutatott néked.

 

Hogy ismerj meg engem,

s én megismerjelek;

és amíg csak élek:

mindig szeresselek.

 

S hogy te is szeressél,

azt ő szépen kérte;

tudom, buzgó szívvel

imádkozott érte.

 

Ha reád tekintek,

a mama mellém áll;

nem kell nekem nagyobb

e nagy boldogságnál.

 

Nyugodjon csak békén

édes jó nagymamám;

azóta is szeret:

Krisztus a keresztfán.

 

A jó Szűzanya is

imádkozik értem;

drága örökséget

hagyott itt énnékem.

 

Most is meg-megállok,

mintha még vezetne:

s együtt tekintünk fel

mindig a keresztre.

 

 

                         (:1998. május 30.:)

 

Oldal: Krisztus-kereszt a temetőnkben
"...hű szívvel szeressél" - © 2008 - 2024 - szalaiversek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat