A szent éjszakán
(:Idősödők imája:)
Ha felragyog
a szép fényes csillag,
eljön akkor
’kit a világ vár;
térj be hozzánk:
áldjuk érkezésed
drága Vendég,
ég’ s földi Király.
Hozzál békét
ajzott szíveinkbe,
gyógyítsad meg
mindazt, ami fáj;
szenteljed meg
szép emlékeinket:
gyermekkortól
vélünk járnak már.
Töröljed le
fájó könnyeinket,
simogasd meg
lázas homlokunk;
erősítsd meg
a reményeinket:
…higgyünk, bízzunk,
s majd meggyógyulunk.
Engedd meg, hogy
pólyádnak szegélyét
érinthesse
fáradó kezünk;
tekints reánk
szép szereteteddel:
s újraéled
gyengülő hitünk.
Alakítsad,
s formáld életünket,
és emelj fel,
hogyha elesünk;
de ha tőled
olykor elmaradnánk,
kérünk, mégis
bocsáss meg nekünk.
Legyél társunk
életünknek útján,
mondd az édes
igéket nekünk;
„maradj velünk,
ha majd esteledik”,
úgy bizonnyal
el nem tévedünk.
Tedd boldoggá
szép szeretteinket,
’kiknek ’hona
az örök haza;
emléküket
áldd meg szíveinkben:
ne felejtsük
őket el soha.
Engedd meg, hogy
akik velünk élnek:
a családunk,
gyermek, s unoka;
legyen boldog,
s áldott életében,
ne legyen a
sorsa mostoha.
Hallgassad meg
mind a szép imákat,
’miket értünk
mond édesanyád;
mert ha véle
fohászkodik lelkünk,
úgy bizonnyal
majd meghallgatád.
Legyen béke,
boldogság szívünkben,
s áldjuk érte
majd az ég Urát;
békességben
egymás mellett élve:
dicsérjen majd
mind a nagyvilág.
Édes Jézus!
Oly sok, amit kérünk,
de nem ezért
vártuk jöttödet;
gondunk, bajunk
majd csak elviseljük,
hiszen könnyebb
lesz majd teveled.
Azért vártunk,
hogy az életünket
tedd áldottá,
s el ne hagyj soha;
te vagy „az út,
igazság és élet,”
így majd bizton
érkezünk haza.
S ha majd egyszer
országodba hívol,
midőn földi
éltünk véget ér;
bizton indulunk
feléd az úton,
mint kisgyermek
anyja kebelén.
Míg szándékod:
sorsunk itt a földön
megmaradni,
áldjuk nevedet;
hálát adunk
a sok boldogságért,
melyben részünk
lehetett veled.
Köszönjük, hogy
megismertünk téged,
s általad a
mennyei Atyát;
köszönjük, hogy
most is itt vagy köztünk,
köszönjük e
drága éjszakát.
(:1998 karácsonyára:)