Fogadj vissza ! . . .
(:Isten humora:)
Segíts meg Istenünk majd a „jaj”-ban !
Kihez is fordulhatnánk
a bajban ?
Igaz ! sokszor elhagytunk már téged,
s még csak hálát sem adtunk
tenéked:
mindazokért, ’miket nekünk adtál,
s hogy mégis mindig velünk
maradtál.
Mikor napfény ragyog, ahol járunk,
nem várjuk, hogy téged ott
találunk.
Már-már olykor a szavad sem számít,
ez a világ teljesen
elámít.
Gondolatunk sincs, ’mit hozzád szánunk,
bár gyakorta nyugtalan
az álmunk.
Csak megyünk, az utat nem is nézve,
utaidat így messze
kerülve.
Ám feldereng szívünkben szépsége,
gyermekkorunknak drága
emléke:
mikor nagyon szerettünk még téged,
s imádkozva beszélget-
tünk véled.
Aztán messzi, messzire tévedtünk,
s visszautat sem igen
kerestünk.
Bizonyára mosolyogsz majd rajtunk:
előbb-utóbb panaszra
nyíl’ ajkunk.
Mikor aztán meggyűl’ bú- és bánat:
egyszeriben vágyódunk
utánad,
s máris indulnánk vissza tehozzád,
úgy szeretnénk látni a
szép orcád.
Bizony, jó lesz, gyermeki örömben
lenni nálad, atyai
közelben.
Nem gondolunk hiú örömökre:
fogadj vissza Istenünk
örökre!
(:1999. január 10.:)